Amint felpattantak szemhélyaim, a szívem gyorsan kezdett verni. Rettenetesen féltem. Amúgy is féltem mindentől, még ez is rátett egy lapáttal. De megéri, annyi hónap kutatás, számolás, az a sok idő, amit eltöltöttünk ezzel az egésszel. Mégsem akartam.
Viszont nem hagyhattam cserben 9 embert, akik keményen küzdöttek velem a célért. Nem, nem most van itt az ideje, hogy feladjam. Most mégis fájt levegőt venni.
Még akkor sem adhatom fel.
Ahogy összepakoltam a táskámat, már indultam is Cagenhez. Beültem a kis, rozoga autómba, és útnak indultam. Talán utoljára.
Amint odaértem, megláttam Annie-t, amint bemegy az ajtón. Lelkesedése arcára ült, én pedig könnyeimmel küszködtem. Megölöm őket.
Éppen azt teszem. Még nem késő. De mégse tehetem ezt az egészet.
Tanácstalan vagyok.
Cassie, koncentrálj. Nem ölöd meg őket. Csak a halálba taszítod őket.
Hosszas gondolkodás után kiszálltam az autóból. Utoljára.
Az ajtó előtt összeszedtem magam, és beléptem a küszöbön.
- Helló, mindenki!- mondtam mosolyogva. Legszívesebben pofán verném magamat jelenleg. Hogy tudsz ilyen vidáman beszélni, mosolyogni mikor kis idő múlva mind halottak lesztek, Cassie?
- Szia!- Cagen üdvözölt, majd gyors, forró csókot lehelt ajkaimra.
- Mikor indulunk?- kérdezi Annie. A hang felé fordítottam fejem, és csak akkor láttam, hogy még heten ülnek mögöttünk. Már csak Faithre vártunk. Mint mindig.
Pár perc várakozás után Faith is beesik az ajtón, lihegve. Kis beszélgetés után pedig elindulunk.
Salles autójával a kikötőbe mentünk, a hajóhoz. Amint odaértünk, lelkileg összezuhantam.
Most kell megtenned, Cass. Most!
- Emberek! Várjatok!- kiabáltam mindenki után, mikor már mindenki szállt volna fel a hajóra.
- Mi a baj?- kérdezi Cagen.
- Én... félek. Rossz előérzetem van. - MIÉRT NEM TUDOM KIMONDANI? Három szó: Meg fogunk halni. Mégse vagyok képes kimondani. Kibaszottul meg fogunk halni.
- Menjetek!- kiáltotta a többieknek Cagen.- Baby, ne félj, míg engem látsz. Én megvédelek, bármi is történjék. Szeretlek. Soha nem hagylak cserben, se bajban, se semmiben. Bízz bennem.- Édes szavai nyugtattak. De utálom magam, hogy miattam fog meghalni, az, akit szeretek. Hogy lehetek ilyenre képes?
- Szeretlek. - mondtam.
- Én is téged.- megölelt, majd ajkainkat összetapasztotta. Így maradtunk percekig.
- Rendben, induljunk.
Felszálltunk a nagy hajóra, majd a térképet követve, északra indultunk.
